Ha már az ötezer oldalletöltést is megemlítettem, akkor itt az ideje újabb nagy számot megörökíteni :) és a számok mögé rejtve egy kicsit személyesebb posztot írni...
A blog ugyan már túl van az egyéves születésnapján, de eddig még csak én írtam bele 149 posztot, amiből 8 még piszkozat és korántsem biztos, hogy valaha is lesz belőle bejegyzés :) Próbáltam Győzőt rávenni sokszor hogy írjon, de még nem jártam sikerrel, pedig az ő tapasztalatai nyilván mások... Másrészt már annyi vendéget fogadtunk, hogy igazán ideje lenne, hogy azok, akik akár Prágában, akár Göteborgban, akár mindkét helyen meglátogattak bennünket megírják az élményeiket :) Addig is, amíg az első ilyen beszámoló elkészül (ígéret már van rá...), lécci írjatok nekem levelet, hogy milyen volt itt és publikálom is :) (Ígérem, nem írom át nagyon ;))
Kommentek szempontjából kifejezetten jól állok, bár ezek egy részét az én válaszaim teszik ki, de így is van belőle 355 darab, aminek nagyon örülök...mert azért elég vicces a képzeletbeli olvasóimnak írni, szóval beszéljetek, írjatok, hogy legyen ebből párbeszéd :) vagy mondjátok meg miről írjak többet, bővebben :)
Szerettem volna vicces keresőkifejezésekből is írni egy listát, de a legtöbben a Göteborg + Barbi + blog szavak valamiféle kombinációjával jutottak ide...úgyhogy erről majd legközelebb :)
Arról fogalmam sincs, hogy összesen hány darab fényképet sikerült megosztanom veletek, de remélem ti is élvezitek nézegetni :) úgyhogy csempészek néhányat is ide is a Botanikus kertről, milyen volt még augusztusban. (Ez a hely tényleg megérdemelne egy részletesebb posztot is :) bár egyszer már mutattam képeket...
Az elmúlt egy évben csak itt ebben a picinyke lakásban 14 alkalommal fogadtunk vendégeket és volt aki duplázott is, úgyhogy nem panaszkodhatunk, hogy nincs forgalom...Prágában kevesebbszer, bár ott nem is éltünk igazából. (Lassan évfordulója van a hetesfogat csajbulijának is :))) remélem annak lesz valamiféle ismétlése is!)
Mivel sokszor megkaptam, hogy nem eléggé személyes a blog, most (és a jövőben) igyekszem ezen változtatni, de meglehetősen izgulok, hogy milyen fogadtatása lesz a soraimnak...
A látogatók miatt nagyon szerencsésnek érzem magam, de azt hiszem nyugodtan beszélhetek Győző nevében is, ő sem panaszkodott még. Ezzel szemben a budapesti látogatások mindig sokkal bonyolultabbak, nehézkesebbek. Főleg szervezés szempontjából, mert nehéz azt megoldani, hogy minden hivatalos, orvosi ügy mellett töltsek elegendő és minőségi(!) időt a családdal, barátokkal és ne egy nagy rohanás legyen az egész. Amúgy általában az, akárhogy próbálkozom. Ha túlszervezem magam programilag, akkor Murphy közbeszól és elmaradnak találkozók, ha nem szólok senkinek, vagy csak kevés embernek, akkor kiderül, hogy otthon vagyok pár napot és megbántom azokat, akiket nem szeretnék.
A csöndesebb - értsd utazásoktól és látogatóktól mentes - időszak nagy előnye, hogy megismerkedtem Erikával és jobb mulatság együtt felfedezni a várost, mint egyedül, fejlődik az angolom és néha a svédem is, mert próbálkozunk úgyis beszélgetni. Kétszer voltam egy másik szomszédasszonnyal is ebédelni, tőle recepteket kaptam, ha vállalhatóan sikerül még az is lehet, hogy publikálom itt is :) (abban azért ne reménykedjetek, hogy ebből gasztroblog lesz, esélytelen az én konyhai tudásomat ismerve :D)
A legnagyobb kihívás most a hamarosan kezdődő svéd nyelvtanfolyam, ahol remélem hogy sokkal nagyobb szerencsém lesz a tanárral és a csoporttársakkal, mint korábban. Négy héten keresztül minden délelőtt 9-től fél 1-ig ott fogok ülni a suliban, és okosodni, délután meg házi feladatot írni, mint a kisangyal és a végére (állítólag meg lesz az alapfokú svéd nyelvtudásom...) Majd meglátjuk! Ígérem mesélek a tapasztalatokról, állítólag a svéd kultúráról is lesz majd szó, meg erről is igyekszem érdekességeket szerezni a svédektől is, mégiscsak hitelesebb ha első kézből származnak az információk...
Ha már kihívásokat említettem, akkor itt az ideje leszámolnom a legnagyobb mumussal is, az álláskereséssel, drukkoljatok nekem lécci, hogy sikeresen keressek és találjak majd feleljek meg az új helyen!
Kommentek szempontjából kifejezetten jól állok, bár ezek egy részét az én válaszaim teszik ki, de így is van belőle 355 darab, aminek nagyon örülök...mert azért elég vicces a képzeletbeli olvasóimnak írni, szóval beszéljetek, írjatok, hogy legyen ebből párbeszéd :) vagy mondjátok meg miről írjak többet, bővebben :)
Szerettem volna vicces keresőkifejezésekből is írni egy listát, de a legtöbben a Göteborg + Barbi + blog szavak valamiféle kombinációjával jutottak ide...úgyhogy erről majd legközelebb :)
Arról fogalmam sincs, hogy összesen hány darab fényképet sikerült megosztanom veletek, de remélem ti is élvezitek nézegetni :) úgyhogy csempészek néhányat is ide is a Botanikus kertről, milyen volt még augusztusban. (Ez a hely tényleg megérdemelne egy részletesebb posztot is :) bár egyszer már mutattam képeket...
Az elmúlt egy évben csak itt ebben a picinyke lakásban 14 alkalommal fogadtunk vendégeket és volt aki duplázott is, úgyhogy nem panaszkodhatunk, hogy nincs forgalom...Prágában kevesebbszer, bár ott nem is éltünk igazából. (Lassan évfordulója van a hetesfogat csajbulijának is :))) remélem annak lesz valamiféle ismétlése is!)
Mivel sokszor megkaptam, hogy nem eléggé személyes a blog, most (és a jövőben) igyekszem ezen változtatni, de meglehetősen izgulok, hogy milyen fogadtatása lesz a soraimnak...
A látogatók miatt nagyon szerencsésnek érzem magam, de azt hiszem nyugodtan beszélhetek Győző nevében is, ő sem panaszkodott még. Ezzel szemben a budapesti látogatások mindig sokkal bonyolultabbak, nehézkesebbek. Főleg szervezés szempontjából, mert nehéz azt megoldani, hogy minden hivatalos, orvosi ügy mellett töltsek elegendő és minőségi(!) időt a családdal, barátokkal és ne egy nagy rohanás legyen az egész. Amúgy általában az, akárhogy próbálkozom. Ha túlszervezem magam programilag, akkor Murphy közbeszól és elmaradnak találkozók, ha nem szólok senkinek, vagy csak kevés embernek, akkor kiderül, hogy otthon vagyok pár napot és megbántom azokat, akiket nem szeretnék.
A csöndesebb - értsd utazásoktól és látogatóktól mentes - időszak nagy előnye, hogy megismerkedtem Erikával és jobb mulatság együtt felfedezni a várost, mint egyedül, fejlődik az angolom és néha a svédem is, mert próbálkozunk úgyis beszélgetni. Kétszer voltam egy másik szomszédasszonnyal is ebédelni, tőle recepteket kaptam, ha vállalhatóan sikerül még az is lehet, hogy publikálom itt is :) (abban azért ne reménykedjetek, hogy ebből gasztroblog lesz, esélytelen az én konyhai tudásomat ismerve :D)
A legnagyobb kihívás most a hamarosan kezdődő svéd nyelvtanfolyam, ahol remélem hogy sokkal nagyobb szerencsém lesz a tanárral és a csoporttársakkal, mint korábban. Négy héten keresztül minden délelőtt 9-től fél 1-ig ott fogok ülni a suliban, és okosodni, délután meg házi feladatot írni, mint a kisangyal és a végére (állítólag meg lesz az alapfokú svéd nyelvtudásom...) Majd meglátjuk! Ígérem mesélek a tapasztalatokról, állítólag a svéd kultúráról is lesz majd szó, meg erről is igyekszem érdekességeket szerezni a svédektől is, mégiscsak hitelesebb ha első kézből származnak az információk...
Ha már kihívásokat említettem, akkor itt az ideje leszámolnom a legnagyobb mumussal is, az álláskereséssel, drukkoljatok nekem lécci, hogy sikeresen keressek és találjak majd feleljek meg az új helyen!
