Összes oldalmegjelenítés

2014. december 31., szerda

31. My best bit of 2014

Mivel egyikünk sem kedveli a Szilvesztert, ezért maradtunk a jól bevált szokásnál és jól nem mentünk sehova. Helyesebben maradunk-maradtunk a Mátrában pihenni. 
Idén valahogy el voltunk csúszva, nem igazán voltak terveink, ezért elhatároztuk, hogy az új évet már tudatosabban kezdjük, ennek első lépéseként átbeszéltük 2014-et:
Az ötletet innen vettük
Hálás vagyok, mert rá kellett jönnünk, hogy sok jó dolog történt az idén is, sokat utaztunk, együtt is, külön is. A rengeteg változás ellenére (vagy miatt) mindketten sikeresen helyt álltunk a munkahelyen, kialakítottuk az új otthonunkat, jógatanfolyamra járunk.

A legjobb pillanat pedig idén az volt, amikor a nyaralásunkkor Malmöben legyőztem a városban való bringázástól való félelmemet és a 28 fokos szikrázó napsütéses városban körbenéztünk, majd úsztunk egyet a tengerben, a háttérben Dániával.


Ami a blogot illeti, meglehetősen hullámzó volt itt a jelenlétem. Bár ez az utolsó újrakezdés sikeresnek tűnik, meglehetősen gyakran jelentkezem, annak ellenére, hogy a visszajelzéseket még mindig hiányolom. (Aki ismer, az tudhatja: lájkvadász vagyok ;)) Másrészt sokszor zavar, hogy nem csak úgy írok bele a vakvilágba, hanem sokan ismernek személyesen is, ami akadályozza a kreativitást. 

Mindent összevetve, azt hiszem egyet kell értenem Charlie Brown-nal:

Jövőre pedig még jobb lesz :) 

Kívánom minden erre tévedő vagy gyakori látogatónak, hogy a 2015-ös évben csupa jó dolog történjen, váljanak valóra az álmaitok!

30. Us


28. Book


24. Color


2014. december 23., kedd

23. Tree

Ma mindketten itthonról dolgoztunk, ami meglehetősen szokatlan és furcsa érzés volt, de belejöttünk. Nekem mondjuk többször kellett telefonos segítséget kérni, hogy be tudjak lépni a rendszerekbe, de aztán minden gördülékenyen ment. A közös ebédet pedig házhozszállítással oldottuk meg :)

Délután elindultunk a Gresham-palotába megnézni a karácsonyi vásárt, de én leragadtam a Duna-parton, ezt látva:



A mai kihívásnak eleget téve, íme egy fa :) (Amúgy egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat a városban és nekem nagyon hiányzik a hideg és a hó.)


A Gresham-palota után a elmentünk a Bazilikához is, ahol pont elkezdődött a fényfestés (és itt is van egy fa):

20. Food

18. Sign

15. Super

Az új helyen nem a szokásos karácsonyi vacsora volt, hanem hétfő délután, munkaidőben (!!!44) elmentünk egy főzőiskolába, ahol közösen készítettük el a menüt. Nehéz a választás, ha az embernek a kedvenc ételei közül kell választani... 

Zöldcitromos-pisztáciás lazac,
Rosé kacsamell
Gnocchi
Juharszirupos karotta

A legcukibb karácsonyfadísz
A legjobban annak örülök, hogy az új csapatom maximálisan befogadott. 

2014. december 15., hétfő

14. A drink

Ma délelőtt a reptéren jártunk, ismét. Győző elrepült Chicago-ba egy hétre, munka miatt. Gyorsan végeztünk a poggyász feladással, maradt idő egy kávéra. Ez a lánc van Göteborgban, illetve Stockholmban is (lehet máshol is, csak én nem fedeztem még fel), úgyhogy nosztalgiáztunk egy sort. 

Az az igazság, hogy azért is költözött haza, hogy többet legyünk együtt, de április óta többet utazott, messzebbre és hosszabb időre, míg kint voltunk. Ideje újragondolni ezt a 'hol is szeretnénk élni'-kérdést. 

A legjobb az lenne, ha ezt a mostani lakást, így ahogy van át tudnánk helyezni Göteborgba, a feladataim is jöhetnek velem, Győző meg úgyis bárhol talál állást... 

2014. december 12., péntek

12. Skyline

Ma reggel, kinézve a hálószoba ablakán, ez a látvány fogadott: 

Azt hiszem, nem csoda, hogy nem volt kedvem felkelni és dolgozni menni, főleg, hogy holnap is munkanap... 

2014. december 5., péntek

4. Free 5. Me

Tegnap este lelkesen összeraktam az alábbi posztot, majd publikáltam és abban a pillanatban realizáltam, hogy összekevertem a napokat... Gyorsan piszkozatba tettem megint és reménykedtem, hogy elkap az ihlet "free" témában is, de miután a munkahelyi váltás óta most először kerültem szembe valakivel, akiben erősen dolgozik a portás-effektus, mindennek, csak szabadnak nem éreztem magam. 
Ha esetleg olvasóként kolléga keveredik ide, akkor gond nélkül kitalálhatja, hogy ki is volt az, aki eme gesztussal hazavágta a napomat.

(A kép alatti szöveget változatlanul hagytam ;) 
Ez még ma reggel készült, megörültem annak, hogy végre annyira süt a nap, hogy láthatom a saját árnyékomat...Átugrani ugyan nem sikerült... és most balra el, éljen a névnapi sushi :)

2014. december 2., kedd

2. Grass

A mai nap tanulsága, hogy ne az utolsó pillanatban fotózzam le a célpontot, mert így  a külső körülmények nem voltak ideálisak, ráadásul lemerülőben volt telefononom. Úgyhogy íme a Kelenföldi metróállomás "füve", este, szélben és ónos esőben:
Életlen fű, panelekkel 
Tudom, hogy ettől az időtől mindenki kész van, de valahogy engem nem zavar. Ufó vagyok, vagy csak már nagyon megszoktam az ilyesmit Svédországban? 

2014. december 1., hétfő

1. Fruit

Hosszas küzdelem árán sikerült a mai - rendkívül kreatív képet feltölteni...
...viszont cserébe megcsodálhatjátok az íróasztalomat a munkahelyemen...  
Amiről érdemes lenne írni, az a chirimoya, 
#
kép innen 
a gyümölcs, amit most kóstoltam meg először, fura fahéjas almára emlékeztető íze van, és nem lett a kedvencem.

2014. november 30., vasárnap

A hónap vége...

Nagy elszántsággal jelentettem be a múltkor, hogy szeretném újrakezdeni a blogolást, rendszeres posztokkal. De, azt hiszem, a lehető legrosszabb időpontot választottam, mert ebben a hónapban voltak vendégeink, utaztam, beteg voltam, új melóba kezdtem...
Ráadásul valamiért a telefonom sem volt hajlandó bejelentkezni a blogspotra, vagyis hiába fotóztam néhányat a kihívás teljesítése érdekében, a blogírásig sosem jutottam el. 

Ennyi kihagyás után pedig óhatatlanul femerül a kérdés, honnan folytassam... Hiszen arról sem írtam soha, hogy miért jöttem haza kicsit több, mint egy éve, nem folytattam a "Hol is lakunk?" sorozatot, nem írtam Stockholmról, arról, hogy hogyan _nem_ láttuk (még) a sarki fényt, a hágai beszámolót is félbehagytam...Idén már "csak" nyaralni voltunk Göteborgban, de egy-egy kép láttán még most is belesajdul a szívem, annyira hiányzik az a város. Ősszel is volt dolgunk, mert össze kellett pakolni Prágában*, aztán látogatásokat tenni Londonban és Madridban, meg a többi, amivel a bevezetőben kezdtem a magyarázkodást...

(*Prága is hiányzik...)

Legszívesebben szavazásra bocsátanám a kérdést, hogy mivel kezdjem...

Addig pedig megpróbálom még egyszer a kihívást, a decemberi képeket, bár meglepően nem karácsonyi hangulatúak, úgyhogy ráhangolódásra nem az igazi ;) 
december-photoaday-2
Van kedve valakinek csatlakozni? :) 

2014. október 31., péntek

Let's play!

Ez lesz a 202. (publikált) bejegyzésem és  a sokadik nekifuásom a rendszeres íráshoz. Mióta visszatértünk Budapestre sokkal kevesebb kép készül. Ráadásul úgy érzem, az életünk sem olyan izgalmas, hogy blogot írjak róla. Úgyhogy amíg keresem a blog helyét és szerepét az életünkben belevágok egy ilyen kihívásba:

2014. március 10., hétfő

A Louwman Múzeumban

Rájöttem, hogy ez a múzeum egy külön bejegyzést érdemel, három emeleten több, mint 250 autó van kiállítva, lenyűgöző válogatás, tényleg....
A teljesség igénye nélkül néhány kép:

















Továbbisvanmondjam még?;)

2014. március 9., vasárnap

Hága szombaton...

Az előző bejegyzést tekinthetjük amolyan ráhangolásnak is, mert nem sok mindent csináltunk a városban...Szombaton viszont reggeli után jó turisták módjára nekiindultunk a városnak, térképet szerezni és haditervet csinálni, a "hogyan lássunk-együnk-menjünk a lehető legtöbbet a hétvégén"-elv jegyében. 
Kilátás a házunk erkélyéről
Hangolódjunk Hollandiára...
 A városban sétálva gyorsan megtaláltuk a könyvtárat és a turistainformációt, ahol beszereztünk egy városnéző séta útvonalát is tartalmazó térképet, amit aztán meglehetősen módszeresen körbejártunk az ott töltött idő alatt.
A figyelmes szemlélő minket is megtalálhat a képen...

Úton a piac felé
 A piachoz nagy reményeket fűztünk, de kicsit (nagyon?) csalódtunk, mert jelentős része leginkább a régi "lengyelpiacokra" emlékeztetett, ott nem is nagyon csináltam képeket, aztán átértünk az élelmiszerekhez, de ott is igazán a halas részek voltak  lenyűgözőek, kár hogy a többségről azt sem tudtuk, hogy tulajdonképpen micsoda...


Itt ebédeltünk, de az éhségtől elfelejtettem fotózni, a képeken meg túlságosan felismerhető vagyok, úgyhogy el kell hinnetek, amit írok, ebédre holland nemzeti ételnek számító rántott kagyló-rák-tintahal kombót válogattuk össze. Ezután a város másik végére "békávéztunk", megnézni a Louwman Múzeumot. (Érik már egy poszt a tömegközlekedésben szerzett nemzetközi tapasztalatainkról is...van erre igény?)
Ezt a múzeumot mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érdeklődik a szép dolgok/autók iránt... 


A bejárat távolról...
...és közelről..
A veterán autók ingyen parkolhatnak a bejáratnál...
Folytatása következik...